Az idei gólyatábort különböző ismerkedős játékokkal nyitottuk meg, amiktől az elején bár idegenkedtünk, ahogy egyre több emberrel beszélgettünk, úgy kezdtük el őszintén élvezni a programot. Ezután lementünk a Korzóra, ahol bevásároltunk az esti paprikás krumplihoz, majd csapatokra válva töltöttünk el időt.

A kapott pár óra elteltével visszamentünk a suliba, ahová már érkeztek is a végzősök. A 12.-esektől megtudtunk egy csomó dolgot, őszintén meséltek az iskolai életről, a tanárokról és a tanulásról is. Ezt mindenki nagyon élvezte, végig jó volt a hangulat.

Miután elbúcsúztunk a végzőseinktől, kezdetét vették a vizes feladatok. Adtunk át vizes szivacsokat egymásnak, borotváltunk lufikat, majd ki is pukkasztottuk őket, a végén pedig a víztől még csöpögve, de jókedvűen álltunk neki a következő programnak, ami az osztályunk kedvence lett: a vacsorafőzésnek.

Bár a paprikás krumplihoz sok zöldséget kellett megpucolni tompa késekkel, ami nem kis küldetés volt, mi mégis nagyon élveztük az egészet, sokat nevettünk és beszélgettünk közben.

Másnap kora reggel elindultunk Gárdonyba, ahol élő csocsóztunk egy hatalmasat, majd lézerharcoltunk, ahol nagyon jó eredmények és élmények születtek. A sok játékban kifáradtunk, és meg is éheztünk, ezért elmentünk Agárdra együtt ebédelni.

Délután visszavonatoztunk Velencére, és a gólyatábort egy időtálló programmal zártuk: időkapszulát készítettünk a végzős énjeinknek, hogy majd négy év múlva, amikor elolvassuk ezeket a leveleket, visszagondolhassunk a most még előttünk álló évekre, és persze erre a két augusztus végi napra, amikor az egész történetünk kezdődött.